Ma este Regenbogen Awards; helyszín: Karlsruheban
A srácok a legjobb együttes díját kapják meg, még nem udni pontosan melyik számmal lépnek fel, eddig kettő van palettán, a WBMW és a Dark Side Of The Sun. Aki szeretné este élőben meghallgathatja a műsort.
Live Regenbogen awards: HERE
A német banda aki megőrjíti a csajokat (de mióta is? ) most a turné kapcsán Olaszországba jön.
Kezet a magasba aki emlékszik a Tokio Hotel dalra. Ha még csak középiskolás vagy, akkor lehetséges, hogy szinte minden dalt kívülről tudsz. Ha öregebb vagy, mint 15, akkor viszont meglepett leszel. Ha az első csoportba tartozol, akkor alig tudod kivárni, hogy láthatsd a négy Olasz koncert valamelyikét. Ha a második csoportba tartozol, akkor a hírekből értesülsz mindezekről: kislányok akik sikítoznak négy srácért, akik a huszas éveikben járnak, (egyikük sminkkel, és fura frizurával, egyikük fonott hajjal, egy rövid hajjal, és egy hosszú hajjal.) Ők a Tokio Hotel, a német banda akik sok lemezt adtak el az elmúlt 3 év alatt, ( 3 millió eladott album világszerte, és az utóbbi albumukból a Humanoidból adtak el eddig 700,000-et, ami Októberben jelent meg) A bennfentesek azt mondtk a banda már nem olyan népszerű ( a négy koncertre nem addták el az összes jegyet mint két éve) az amerikai Rolling Stone is azt írta, hogy az új album „eléggé szegényes és alacsony mértékű” vagy a Google Trend szerintTokio Hotel iránti érdeklődés , vagy netán a Facebook csoport szerint a padlizsánnak is több rajongója van, mint a Tokio Hotel –nek, ezek ellenére a négy srác küldetése sikerrel jár, a négy Magdeburgi srác még mindig képes arra, hogy ezreket őrjítsen meg, akik készek bármire.
A srácok szerepe tökéletes. Amikor találkozunk velük a luxus hotelben, Bill Kaulitz – az énekes- blép, köszön, majd megáll a terpeszben és pózolni kezd a fotóssal szemben, közben különböző arckifejezéseket vág, ezt még Ben Stiller a Zoolanderben se tudta volna jobban! Sajnálatos, hogy a fotós még a számítógéppel és a vakuval bajlódik. A menedzser odaszól Billnek, hogy a fotózás még csak az eleje. Mire Bill „Ok” és tovább megy a sminkeshez, (Natalie) aki bekeni alapozóval. Addig is, -miközben Natalie kulcsember a bandában, neki köszönhetik a hajlakkot, a szemceruzát- mi megkérdezzük tőle, hogy mióta dolgozik a Tokio Hotellel. Ő csak mosolyog, és távozik, a beszélgetést letudja annyival hogy „No Comment”, „Titok”, „Rejtély”.
Fatima negyedik titka (történelmi alak-by B.) …nos, azt mondom, ez normális. A szóbeszéd szerint ő Bill kedvese – van aki szerint ez az álca, hogy eltakarja az állítólag homosexualitását, így a rajongók elpártolnának tőle, mások szerint ez az igazság, de azért titkolja, nehogy csalódást okozzon nekik.
Akárhogy is, minden interjúban azt hangoztatja, hogy olyan lányt keres, akibe ő szerethet bele, míg Tom minden este más lányba esik bele, Gustav szingli, és egyedül Georg az, akinek már közel egy éve barátnője van. A fotózás után – komolyan és engedékenyen Német Japán hozzállással a nevükhöz híven – lehuppanak az ágyra a szomszéd szobában. Invitálnak engem, hogy tartsak velük, és ott csináljuk meg az interjút, amiért sok rajongó ölni is képes lenne.
Bill te vagy a lányok ideálja, és a dalszövegíró is. A második dal a „World Behind My Wall” azt mondja: „Wanna wake up in a dream”. Milyen a világod emögött?
Bill: Egy szerencsés világ. Van családom, négy kutyám, egy testvérem Tom , a banda, és a munkám. De ugyanakkor nagyon bonyolult hogy megtaláljam a boldogságot ebben a világban- tudom, az én helyzetem teljesen más.
Az albumotokat Humanoidnak kereszteltétek el, a boríton Bill úgy néz ki, mint egy robot , és elég sok dalban ezt taglalod, : hogy te nem vagy egy robot, hanem érző ember szívvel.
Bill: Sok ember aki ránéz a borítóra azt gondolja hogy mi „robotosat” akartunk játszani. Őszintén szólva, azért is gondoltunk erre a névre, mert olyan „humanoidoknak” éreztük magunkat i.e. „ember szerű”. Idegeneknek , másoknak érezzük magunkat. Az ’Alien’ című számban azt éneklem, hogy „Egy idegen van bennem” , de – hogy őszinte legyek- énekelek a szerelem kereséséről, az egységről a másik feleddel. Minden dalban az érzelmekről beszélünk, a gyermekkori emlékekről, hogy szentimentálisak vagyunk, és nagyon is emberiek.
A földönkívüliekről beszéltek, ezek szerint ti hisztek a Marslakókban.
Bill: Sokmindenben hiszek, pedig nem követek egy vallást sem. Azt gondolom, hogy van élet a halál után, vagy egy másik bolygón. És erősen hiszek a végzetben. A testvéremnek és nekem ez a végzetünk, hogy ezt csináljuk, mi imádjuk a zenét, gyerekkorunk óta.
Eltekintve a sajátotoktól, milyen zenét szerettek?? Honnan veszitek az inspirációt?
Tom: Kedvelem a Stereophonics-t.
Gustav: Én Metallica-t hallgatok. És a jobb vádlimra egy Johnny Cash idézetet tetováltattam, nagyon szeretem.
És?
Tom: Tudod, őszintén szólva, nem túl sok időnk van zenét hallgatni. Mindig úton vagyunk, és fellépünk, a saját zenénkkel, és a nap végén már nem szívesen hallgatunk semmit.
Szoktatok pihenni?
Bill: Soha. Mostanság éppen könyvet olvasok, vagy magazint ha lehetséges.
Ha már olvasás, Bill abbahagytad a középiskolát. Nem is érdekel, hogy továbbtanulj??
Bill: Nem érettségiztem le, nem volt időm, akkor írtuk az első albumunkat, és nem tudom, hogy leérettségizem vagy sem. Most, a TH frontembere vagyok, ez az amit csinálok, és sok rajongóm van.
Tom: Mostanság annyira nem izgat, nem is érdekel. De tudnotok kell, hogy tudunk írni, és számolni.
Gustav: Én leérettségiztem egy internetes iskolában. Talán egy nap továbbfolytatom a tanulmányaimat…de ebben a pillantban a bandára fokuszálok. Ez a mi álmunk, és végre valóra vált és mindig is ezt akartuk. És a rajongóink is.
Gustav múlt évben megtámadtak egy clubban, és Tom téged azzal vádoltak, hogy megütöttél egy lányt, aki autogrammot akart kérni tőled. Mi történt veletek??
Gustav: Hihetetlennek tűnik, de felismertek, hogy én vagyok a Tokio Hotel egyik tagja. Ezért volt az, hogy azon az éjszakán az a pasas tudatni akarta, hogy szereti az együttest, és ő összetört egy sörösüvget a fejemen.
Tom: Az én esetemben sok hazugságot írtak. Sosem ütöttem meg nőt. Incidensem volt valakivel, amikor hazafelé mentem. Ők nem voltak fanok akik aláírást kértek, hanem azok a lányok akiket ismertem, és nem vagyok róluk jó véleménnyel. Tudod ez magánügy. Ez a bizonyítéka annak, hogy testőrök nélkül nem mehetünk sehova, még akkor sem, ha nem melózunk.
AJÁNLOM AZ OLDALT
