Inrock #329, Japan, TH Interview2011.05.05. 21:52, bridgi
Magyarra Fordította:
Forrás és Fordító feltüntetve!!
A Tokio Hotel megmutatta törődését Japán iránt. A zenekart képviselve, a testvérek, Bill és Tom Kaulitz előzetes bejelentés nélkül kedvesen beleegyezett, hogy telefonos interjút ad Los Angelesből.
IN ROCK: Hogy vagytok srácok?
BILL: A stúdióban írunk dalokat, új projekteket indítottunk el és ilyesmik.
IN ROCK: Új dalokat írtok a következő albumra?
TOM: Talán a következő albumhoz lesz, talán nem, egyszerűen csak dalokat írunk ezen a ponton. Nincs még kifejezett tervünk arra, hogy új albumot adjunk ki és még azt sem tudjuk, hogy mikor fog megjelenni. Csak kreatívak vagyunk, zenét írunk.
IN ROCK: Milyen dalokat írtok? Angolul éneklitek? Vagy németül?
BILL: Most a dalok többé-kevésbé angolul íródnak. Magam sem tudom, hogy miért, egyszerűen csak úgy jön belőlem. Emellett, most Los Angelesben élünk így valahogy hajlamosak vagyunk angolul csinálni a dolgokat. Bár még nem vagyunk biztosak abban, hogy végül hogyan áll össze az album, de biztosan készítünk majd németül is dalokat. Mivel még semmi sincs eldöntve és még a kísérletezési szakaszban vagyunk, csak különböző dolgokat próbálgatunk, miközben összeállítjuk a dalok demóját.
IN ROCK: A lemezkiadótok és a menedzsmentetek nem gyakorol rátok nyomás, hogy egy bizonyos időpontra készítsétek el az albumot vagy meglehetősen nyugodtak?
TOM: (nevet) Nem éppen nyugodtak miatta, de mi azért nyugodtak és higgadtak maradunk.
BILL: Igen, gyakorlatilag nincs határidőnk. Úgy értem, számomra a határidők olyanok, mint a rémálmok. A kreatív időszakban, keményen próbálkozol, hogy jó munkát végez, de ha határidőkkel kell foglalkoznod, akkor az csak tönkre teszi a dolgokat és még bonyolultabbá teszi. Sokkal fontosabb a szabadság, hogy élvezd azt, amit szeretsz csinálni. Mégha úgy is tűnik, hogy az albumkészítés csak arról szól, hogy befejezed a dalokat és a részletek előkészítésén dolgozol, igazából ez olyan dolog, aminek belőlünk kéne jönnie. Ezért most könnyedén akarjuk venni így élvezni tudjuk az új kihívásokat.*
(*Valószínűleg arra utaltak, hogy az új album készítésének kihívásaira gondolnak.)
IN ROCK: Akkor milyen kihívásokra gondoltok, milyen hangzást próbáltok készíteni?
TOM: Ez egy meglepetés, amit a következő album megjelenésére tartogatunk. Elsőként minden nap valami teljesen mást csinálunk. Különböző stílusú zenéket hallgatunk, és különböző dolgok inspirálnak így tényleg mindig a pillanatnyi hangulattól függ. Mindennap ezt csináljuk és mindennap egy új nap.
BILL: Így van. Ezért nincs egy meghatározott hangzásunk az új albumra.
IN ROCK: Milyen zene inspirál titeket?
TOM: Igazából nem csak a zenéről van szó. Mostanság nagyon szeretem Anthony Hamilton korábbi munkáit is.
BILL: Inspirálnak minket a filmek is és az is, ami körülöttünk történik. A mindennapi élet egy olyan helyen, mint Los Angeles nagyon üdítő és ezért inspiráló. Már csak az is inspiráló, hogy minden reggel felkelsz. De azért inkább azt mondom, hogy a nagyon részt játszanak a filmek. Imádjuk a filmeket. Szoktunk moziba járni vagy megnézünk egyet a több mint ezer darabos DVD kollekciónkból otthon.
IN ROCK: Valamilyen jó film mostanság?
BILL: A "The Town" (Tolvajok városa) jó volt. Szerintem a "The Fighter" (A harcos) is nagyon jó volt.
IN ROCK: A los angeles-i életeteket illetően mit gondoltok, hogy valahogy normálisabb életet élhettek? Miután Németországhoz viszonyítva "ismeretlenek" vagytok.
BILL: Szóval mindketten azért jöttünk Los Angelesbe, mert szerettünk volna némi magánéletet. Eddig nem tudtuk élvezni nagyon a magánéletet és ezt kicsit nehéz is elérni Európába, bizonyos körülmények miatt. Ezért egy olyan helyet kerestünk ahol szabadon lehetünk kreatívak és ugyanakkor némi magánéletet is élvezhetünk. Mostanáig turnéztunk és egyáltalán nem volt életünk a Tokio Hotelen kívül. Így Los Angeles nagyon is megfelelő mert a dolgok nagyon másak. A lesifotósok nem tudják, hogy hol lakunk így több magánéletünk van és könnyebbé tesz mindent.
TOM: Ez nem jelenti azt, hogy minden este bulizunk. Legtöbbször bezárkózunk a stúdióba.
BILL: Igen, azért mindig óvatosnak kell lennünk.**
(** Bill valószínűleg itt arra gondolt, hogy ha sokat buliznának, és nem figyelnének oda, akkor rájönnének, a lesifotósok, hogy hol laknak)
IN ROCK: Akkor van egyfajta napirend az életetekben?
BILL: Nem igazán nekünk való a napirend mivel mindennap más dolgokat csinálunk. Amúgy megnézzük az e-mailjeinket, mert nagyon elfoglaltak vagyunk pár idei projekttel. Még a tervezési szakaszban vannak, és még nem árulhatjuk el a részleteket. Különböző dolgok vannak, amelyeket idén szeretnénk véghezvinni. A munkánk legjobb része, hogy szabadok vagyunk, azt tehetünk, amit csak akarunk. Utáljuk a megszokást, mert fiatalok vagyunk, mindennap szokás szerint iskolába kellett járnunk és egyszerűen utáltuk, de nem volt más választás.
IN ROCK: Végül, üzennétek valamit a Japán embereknek?
BILL: Természetesen. Mindennap figyeljük a híreket és napra készek vagyunk a Japánt érintő fejleményeket illetően. Szerintem nem csak mi vagyunk így, hanem az egész világ tudja, hogy mi folyik ott és ez mélyen érintett mindenkit. Szerintem mindenki így vagy úgy segíteni akar. Különösen ma és ebben a korban nagyon fontos a világnak, hogy összefogjunk és segítsünk a másiknak. Nagyon remek dolog látni igazából, hogy a világ segítőkezet nyújt Japánnak.
TOM: Borzalmasan ledöbbentem mikor először hallottam arról, hogy mi történt Japánban. Azért is, mert egy olyan országról van szó, amely különleges számunkra. És nagyon elszomorodtunk a hírektől. Így kutattunk az információk után, hogy vajon rendben vannak-e az emberek. A hivatalos honlapunkon árusítunk egy kitűző készletet és az eladásból származó bevételt Japánnak fogjuk adományozni. Szerintem a rajongóink is szeretnék kivenni a részüket a segítségnyújtásból.
IN ROCK: Van olyan dal, amelyet azoknak szeretnétek ajánlani, akik rosszul érzik magukat?
BILL: Mivel mindenki más, így elég nehéz egy olyat találni, amely mindenkinek szól, de ha a dalaink közül kéne választani, akkor a "By Your Side"-ot, vagy a "Zoom Into Me"-t választanám. Mindkét dal arról biztosít, hogy nem vagy egyedül és ez egy üzenet, amelyet hangsúlyozni szeretnék. Mivel boldoggá tesz, ha tudod, hogy a körülötted lévő emberek együtt éreznek veled.
Los Angeles, 2011. március 26.
A következő cikk részlet az újság scannjein a szürke részen találhatóak
Február 10. (Csütörtök) - Bill, mi az a fejeden...!
Ezen a napon a Tokio Hotelnek interjúja volt a szállodában illetve egy dedikálást is szervezett a WWW(Shibuya). A Tokio Hotel, akik ritkán késnek a találkozókról, az interjú szobába kicsivel 11 után érkezett meg. Mindenki - magamat is beleértve - aki a szobában volt, nem tudtunk mit tenni, csak bámultunk Billre... Ez a mohikán frizura egy új változata? Ez villanykörte? Micsoda?! (Bill később elmagyarázta, hogy ezek vákuumcsövek erősítővel, amelyeket gitár erősítőkhöz használnak). Ezt nehéz megfogalmazni néhány szóba így inkább nézzétek meg a fotókat! Egyébként lehetőségem volt elmenni ebédelni a testőrökkel. Szerintem talán Bill rendelte a tésztát paradicsomos szósszal. Mivel nem volt rajta az étlapon, így rájöttem, hogy igazából külön neki készítették.
Annak érdekébe, számunkra (újságírók és a német stáb) biztosítsák a területet (ahol a dedikálást tartották) kitaláltuk azt a tervet, hogy biztosan összejöjjön ezt, így azokkal az autókkal mentünk a helyszínre, amelyekkel a Tokio Hotel tagjai. Épphogy csak kiszálltak az autóból és egy egész csapat Tokio Hotel hasonmás rajongó gyűlt össze. Volt némi pánik és káosz, ahogy a Tokio Hotelt szállító három Audi megérkezett. A biztonsági személyzet először Billt és Tomot kísérte oda a dedikálás területére. Georg és Gustav, akik korábban érkeztek, teljesen körbevették őket a rajongók, így ki kellett találnunk, hogy jussanak be a tömegen át. A dedikálás helyszínén egy szobában volt egy bárt készítettek elő nekik. A német stáb vezetőjének az érkezés idejére Starbucks karamell Macchiatot kellett rendelnie.
A nyerteseket1., akik összegyűltek már a dedikálás helyszínén, 18 órakor engedték be. Fél óra múlva az egész helység tele volt rajongókkal. A dedikálás a tervezetthez képest 10 perccel később kezdődött. A hangulat fokozódott mikor a Tokio Hotel megjelent a színpadon a rengeteg kiabáló rajongó előtt, különösen akkor mikor meglátták Bill új "mohikán" frizuráját2. A dedikálásra szánt rövid idő ellenére, rengeteg ajándékot és köszöntét kaptak a rajongóiktól. Sok hasonló ajándék volt, de akadtak nagyon érdekes darabok is. Az ajándékok számát tekintve Bill végzett az első helyen, amely magától értetődik. Valahogy Georg került a második helyre, őt követte a harmadik helyen Gustav (aki nagyon népszerű ebben az országban) és végül Tom. Ezzel a második látogatással Japánba, egyértelművé vált, hogy a GG párosnak3. igen erős és szenvedélyes rajongóik vannak.
Ugyanaz volt ez volt a helyzet, mikor visszamentek a szállodába, mint mikor megérkeztek a dedikálás helyszínére. Testőrök kísérték őket az autóikhoz és rögtön elhajtottak. A Spain-zaka utcára gyűlt tömegben valószínűleg olyanok is voltak, akiknek nem volt esélyük részt venni a dedikáláson. Fényképezőgépeikkel kattintgatva ordították neveiket "Bill! Tom! Geo! Gu San!"4.
A szállodába visszatérve, volt egy találkozó és fotózkodás néhány fontos emberrel (VIP), és véget ért egy hosszú-hosszú nap. Mindössze már csak egy nap maradt hátra!
1. Kizárólag néhány meghatározott nyereményjáték nyertesei vehettek részt a dedikáláson.
2. A rajongók azért ordítottak, mert megjelentek a színpadon nem pedig a Bill haja által okozott döbbenettől.
3. Utalás Gustavra és Georgra.
4. Gu San = Gustav
Február 11. (Péntek) - A kihívás: korcsolyázás
Végre elérkezett számunkra a Tokio Hotel promóciójának utolsó napja. Bár a cég aznap zárva volt a nemzeti ünnep miatt, déltől használhattuk az előadó szobát az interjúkhoz. Aztán kaptunk egy telefonhívást. Kíváncsi voltam, hogy valakinek feltűnt-e? Egy rendelés volt a Starbucksból. Elengedhetetlen, hogy mindenki örömmel dolgozhasson.
Aztán nekiláttam megbirkózni a feladattal, amit a német stáb vezetőjétől kaptam, mégpedig, hogy teljesítsem a Tokio Hotel álmot, hogy korcsolyázhassanak ma a munka után. Miután visszaigazolást kaptam a helyi korcsolyapálya eladási részlegétől kitaláltam, hogy a nemzeti ünnep miatt ma úgy is bezárnak 18:00-kor. Bár a mai beosztásuk 20:00-ig nyúlik, még is lehetetlennek tűnt. Nem érdekel, hogy mennyibe kerül, van olyan pálya, amelyik megfelel nekünk? Van olyan pálya, amely kinyitna a Tokio Hotelnek? Mivel kutatásom eredménytelennek bizonyult, azt javasoltam a német stáb vezetőjének, hogy kérje meg a szálloda portását, hogy nézzen utána. Így tettünk, és nem sokkal később találtak nekünk egy korcsolya pályát a környéken alkalmas volt a Tokio Hotelnek és megengedték nekik, hogy fél órára használják. Úgy tűnt, hogy mindössze erre a 30 percre tudják használni az időjárási viszonyok miatt, amely hatással van a jég felszínére. A német stáb vezetője is utána nézett a korcsolya pályának, és csak azután mondta, hogy "Rendben" és tájékoztatta a Tokio Hotelt, amelytől megkönnyebbülten sóhajtottam fel.
18:45-kor úton voltunk az utolsó promóciós esemény helyszínére, amely egy élő közvetítés a Nico Nico stúdióban. Ez az első alkalom, hogy egy nyugati előadó fellép ebben a stúdióban. 19:30-kor elkezdődött az élő közvetítés a stúdióból. Nyilvánvaló volt, hogy a japán Tokio Hotel rajongók nézték, viszont a világból rengeteg rajongó is hozzáfért és érdekes volt látni a különböző nyelvű üzeneteiket felugrani a képernyőn. Az 50 nagyon szerencsés rajongónak megfizethetetlen élmény volt. Különösen Tom csintalan viselkedése és Bill ezüst öltözéke, amely nagyon stílusos és szuper volt. Úgy tűnt a Tokio Hotel tagjai nagyon élvezték, hogy telefonon és az interneten keresztül kapcsolatban van a rajongóikkal.
Ezután a Tokio Hotel és a stábja beszállt az Audikba és elindultak a korcsolyapályára. Tény, igazából ez a hely ott van, ahol a decemberi fellépésüket tartották, és abból, amit megértettem, nagyon is ugyanaz a pálya, amelyről Tom beszélt, hogy látta a szállodájuk ablakából. Volt némi meglepettség az arcomon, mikor rájöttem, hogy a korcsolyapálya az épület tetején van. Engem is meghívtak, hogy korcsolyázzak velük, de udvariasan visszautasítottam, mert érdekes látvány lett volna. Biztos vagyok benne, hogy ti rajongók kíváncsiak vagytok, hogy ki volt a legjobb korcsolyázók közülük. Ugye? A legjobb Georg volt, a második Tom, a harmadik pedig Bill. És zárás előtt néhány perccel Gustav hagyta el utolsóként a pályát5.. Bill az egyik stábtagba kapaszkodva korcsolyázott és mindanyiuk (Gustavot leszámítva) egy játékot játszottak. Bár kizárólag 30 percig használhattuk a pályát, úgy tűnt 10 perc is bőven elegendő volt nekik.
Ezzel a munkám aznapra végéhez közeledett a Tokio Hotellel. Ezúttal a Tokio Hotel meghívott vacsorázni, így most először megtudhattam, hogy milyen ételt esznek. Georg és Gustav a húsevők, mint én, marhasültet ettek krumplipürével. Tom vegetáriánus szendvicset evett sült krumplival, Bill tenger gyümölcseit akart és megmutatta, hogy hogyan néz ki a paradicsomos tészta, amelyet gyakran kér ebédre. Italként Bill fehér bort, Georg és Gustav diétás kólát, Tom pedig kólát fogyasztott. Rájöttem, hogy még munka után is imádja Tom Georgot ugratni és mind a négyen nagyon jó viszonyban vannak egymással.
Úgy tűnik étkezés után, hogy a német stáb vezetőjét idézzem szóról szóra, Georg azt mondta, hogy szeretnénk újra Japánba jönni áprilisban6.. Úgy tűnik a Tokio Hotel még soha nem mondott ilyesmit, és úgy tűnik, ezzel azt akarják közvetíteni, hogy mennyire imádják Japánt.
A bárban, köszöntőt mondtunk, hogy megünnepeljük a sikeres reklám kampányt. Ezután a GG páros - akik másnap egy korai járattal mentek - visszatért a szobájukba. Bill és Tom akkor ment vissza a szobájukba mikor távoztunk.
5. Ez valami gyorsasági versenyre utalhat...
6. Kérlek, vedd figyelembe, hogy ezt a földrengés és a szökőár előtt mondták.
Február 12. (Szombat) - A rajongók köszönete
A GG csapat a reggeli német járattal hagyta el Japán minden fennakadás nélkül. 15:00-kor a német stáb vezetője és én hagytuk el a szállodát, hogy gondoskodjunk előre a beszállásról a reptéren. Nem sokkal 16:00 után érkeztünk a reptérre. Rengeteg rajongót láttunk, akik lenyűgöző módon két sorban álltak, így egyeztetnem kellett a reptér személyzetével, hogy hogyan oldjuk meg a beszállásukat. Mivel beszéltem a rajongókkal és a biztonsági főnökökkel, úgy döntöttem, hogy Billnek és Tomnak olyan gyönyörű búcsút adok, amely a lehető legkevesebb gondot okozza a reptérnek és a srácoknak. Éppen mielőtt Bill és Tom megérkezett, a rajongók a reptér bejáratától (az épületen belük) egy sorba álltak fel. Csodálatos látvány volt, ahogy a rajongók hálájukat fejezték ki Billnek és Tomnak miközben az utas felvételi pulthoz tartottak, amely némi távolságra volt. Szerintem ez azért van, mert a rajongók különleges kapcsolatot szeretnének fenntartani a Tokio Hotellel. Én is, szeretnék hatalmas köszönetet mondani a rajongóknak.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés