Az álmom. Ami álom marad. Mint oly sokaknak. Pedig egy röpke pillanatra a kezemben tarthattam mindent. A végtelent, és megállíthatatlannak éreztem magam. Magasra törtem, és az álom úgy pukkant szét, mint egy kis gyöngyöző szappanbuborék. Úgy volt, hogy megyek ki Bécsbe, (így délután lesz friss) de egy bizonyos - csak azért is kiírom- Fekete Fanni - az e-mailban amikor visszaírt, a szolgáltató ezt írta ki- átvert. Tegnap este már biztosan tudtam, de a remény hal meg utoljára szokták mondani, és vele együtt kicsit én is meghaltam. És mivel ma nem megyek ki Bécsbe ezúton szeretném ha mindenki aki ott lesz érezze magát nagyon jól!! Szeretném, ha egy gyönyörű emlék lenne nekik. Azt hittem a magyaországi és a pár pillanatos külföldi élmények után kaphatok még egy kicsit. Hiú ábránd. A pénz megmaradt, apum azt mondta ne adjam vissza neki, tegyem el, vagy amit akarok. Így megveszem mindazt a kis kütyüt, amit mindig is akartam. És mellette zokogok még két sort. Tudom, a tanulság az, hogy óvatosan szövetkezzek vkivel...

U.I. Mint említettem, du-n friss.